Zenész szemmel...

A nagy változás a nyolcvanas évektől indult a magyar lakodalmas zenei kultúrában, melyet két dolog indított. Az első a technika fejlődése. Elérhetővé váltak az olyan mobil eszközök, amikkel gyakorlatilag színpadi hangzást lehetett elérni akár már egy személyben is. Gondolok itt elsősorban azokra a kísérőautomatás szintetizátorokra, illetve én nem nevezném azoknak - legyen mondjuk a nevük villanymuzsika - amelyekkel irdatlan mennyiségben kezdték elárasztani a piacot. A villanymuzsikák forgalmazói persze nagyot kaszáltak, ugyanis sok év zenei és művészi tapasztalattal állították össze ezeknek az eszközöknek a kíséretautomatikáját. Gyakorlatilag minimális zenei tudással zenekari kísérettel szólaltak meg a dalok.

A másik "nagy áttörés" a Bugyi testvérek által alapított zenekar, a 3+2 együttes merőben új kezdeményezése, miszerint a régi, hagyományos magyaros és népies nótákat áthangszerelték, modern beates hangzással, villanygityókkal, rockosan. A csárdások eredeti ritmushátterét felváltotta a modern 2-4-es rock-os beat-es alap. A zenekar kezdeményezésén sokan megbotránkoztak, többek között az akkori ORI, aki tűzzel-vassal küzdött az együttes 1987-es BS koncertje ellen. Bugyiék viszont méhkasba nyúltak. Zenéjükkel ugyanis egy olyan piaci szegmenst találtak, amelyet addig senki sem fedezett fel. A kis együttes a magyar nyelvű területeken pillanatok alatt ismert lett, megteremtve a mai lakodalmas műfaj alapjait. Sokan mondták, hogy szentségtörés, a zenéjük viszont hallgatható volt, ötvözte a modern hangzást a régi magyar hagyományokkal, ily módon sokakat szólítottak meg, időseket, és fiatalokat egyaránt. Emlékszem, a nyolcvanas években az összes piaci kazettaárusnál az ő zenéjük bömbölt. Mai szemmel azt kell mondanom, hogy amit csináltak az akkor igényes volt. Jó lett volna, ha a (vissza)fejlődés itt megáll...

Sajnos nem így történt. Néhány hazai élelmes zenész vagy zenei kalandor is meglátta a piacban lévő lehetőségeket. Elkezdődött a magyaros mulatós zene gyártása. Ezt a korszakot leginkább Galambos Lajos és Kadlott Karcsi neve fémjelzi. Galambos, művésznevén Lagzi Lajcsi időben, és jó üzleti érzékkel csapott bele - klasszikus zenész létére - a sváb partiból a magyaros, lakodalmas műfajba. Jókor, saját nótákkal, kiadóval, évente, vagy szaporábban kiadott műdal jellegű, magyaros jellegű lakodalmas kazettáival. Zeneileg hasonlított ugyan a 3+2-re, de színvonalában már semmiképp, köszönhetően a fent említett kísérőautomatikás hardvereknek.

A szellem kiszabadult a palackból. A szabadtéri piacokon bömböltek a rosszabbnál rosszabb minőségű, házilag másolt mulatós slágerek, a csíkos gatyától, a monori futrinka utcáig. Nekünk, aktív zenészeknek meg kellett jelenni a repertoárban ezeknek a daloknak. Ezidőtájt a lakodalmakban is, és a kiskocsmákban is kezdtek megjelenni az egyszemélyes "villanyorgonisták" - általában csapnivaló hangszer- és énektudással, de annál olcsóbban, annál nagyobb önbizalommal. A lakodalmas zenekarok igyekeztek tartani magukat, még a menet miatt a dobost és legalább egy fúvóst meg kellett tartani, plusz a mindent tudó billentyűst.

A gazdasági helyzet folyamatos romlása és a villanymuzsikák egyre elérhetőbb árai tovább szűkítették a lakodalmak kereteit, így aztán ha nem kellett menet, akkor először a fúvós, majd a dobos találta magát a lagzis zenekarokon kívül. Az járt jól, aki zongorázott - bocsánat - billentyűzött - bocsánat - ilyen hangszere volt. Beköszöntött az egyszemélyes korszak. Aki meg tudta engedni magának a több fős zenekart az általában duót, vagy triót hívott, aki nem, az egyszemélyeset. A 3+2 nótákat tökéletesen el lehetett játszani kísérőautomatikával, a magyar előadókról nem is beszélve, hiszen azok is pont ezekkel a cséplőgépekkel készültek. Az emberek elfogadták a gépet. Dobgépet hallgattak, pöntyögött a basszus, de óccsó volt! Ezzel sincs semmi baj, akinek ilyen kellett, ilyet rendelt!

Azt hittük ennél már nem lehet lejjebb. Lehetett... A hangszergyártó cégek ugyanis új őrületet találtak ki ez pedig a MIDI! Megjelentek azok az elektromos hangszerek, amelyek egy több sávos felvevőt, úgynevezett szekvenszert tartalmaztak, amellyel előre fel lehetett venni a hiányzó zenészek szólamait. A kezdeményezés természetesen nem volt rossz. Rengetegen ültünk hónapokat hangszereink előtt és programoztuk a dalainkat. Ami fontos, hogy ezzel nem veszett el zenekarunk egyénisége, hanem csak javult. Az események egy idő múlva elkezdtek rossz irányba menni, ugyanis ezeket az eszközöket már nem csak kompjuterzsenik tudták kezelni, hanem egyre könnyebben bárki. Ez pedig azt hozta, hogy bárki a kellő anyagiak birtokában besétált egy boltba, megvette a hangszert, majd besétált egy zenészhez, megvette a MIDI programot a gépbe, majd gyakorlatilag már másnap haknizott egy szem zenei tudás nélkül. Persze voltuk, és vagyunk, akik a mai napig magunknak készítjük el ezeket az alapokat, sőt ezeknek az elkészítéséből egy időben elég jól is lehetett keresni. Manapság pedig bármit meg lehet találni az Interneten MIDI formátumban. Berakod a flopit, oszt kész!

A fenti technika kétélű dolog. Lehet szeretni, ha etikusan használod. Igényes hangzást önmagad felé is mondjuk egyedül, vagy két fővel nem fogsz tudni megoldani automatika, vagy MIDI nélkül! Akkor inkább az utóbbi. Egyébként az emberek elfogadták ezt is. Mint a birkák. Az az érdekes, hogy ha morognak, akkor mindig rosszkor. Érdekes módon, akkor jönnek oda, ha teljesen natúrban játszom. Oszt nézi a kezem. Most akkó géprű jáccik, vagy nem? Olyankor általában eljátszom egy Chopint, vagy esetleg egy Bachot, aztán szépen elsomfordál... Évek óta szeretnék akusztikusan játszani. Csak a színpadon tudom megoldani, ja és pénz nincs!

Elértünk oda, hogy az esküvőkön magyar népi dalokat is 2-4-es tempóban várják, új műfajok a mulatós, a dáridózós, meg a pörgős. Ez utóbbi kifejezéstől egyébként felmászom a falra. Ez megér még egy postot, még majd írok róla. És akkor a lényeg! A fenti lakodalmas műfajok mellett ELVÁRJÁK, hogy szólaljon meg a világzene, játssz Elton Johnt-t, Abbát, Boney-M-et, Ákost, Bikinit, és még sok mást a rocktól, a latinig. Két személlyel! Vagy hárommal! Kérdem én: gép nélkül hogyan??? Egyik kedvenc történetem, hogy a tisztelt fiatalúr, aki berendelte a "Kicsit szomorkás a hangulatom máma" c. örökzöldet, a dalt nem volt hajlandó bosa-novában felismerni, mert ő azt csak a Kispál és a Borz-tól hallotta...

Van még lejjebb. Nem volt elég a 2-4, nem volt elég a villanygityó, a szecskavágó, meg a MIDI. A lakodalmas zenébe is beköszöntött a techno. Most már markáns tuc-tuccal hallgatjuk a 2-4-et, és énekeljük rá a "Necsi-necsi-necsinálja énvelem..." és hasonló mélyen filozofikus tartalmú és mondanivalójú dalocskákat. Ami érdekes, hogy a roma zenébe is begyűrűzött ez az őrület, sőt már van saját tévécsatorna is szánalmas önjelöltekkel, stílustalan, gagyi mulatós zenének mondott csendháborítással. Elnézem: a nagymama függönyéből fabrikált háttér előtt, önmagát igen csak szerető csávó bíztatja a jórészt középkorú hölgyekből álló nézőközönséget, háttérben természetesen tuc-tuc. A csajokról meg folyamatosan csúszik le a bugyi a gyönyörtől...

És még mindig van lejjebb... úgy hívják hogy DJ. Figyelsz? Disc Jockey! Lemezlovas! Esküvőn! Tuc-tuc lagzis nótákkal... Na ezt übereld! Hogy a fene egye rájuk a kalapot!